Kisült-e már, és ha igen, miért nem?

Mindenekelőtt nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek.



Illett volna írnom valami ideillő, megható szösszenetet, kiváltképp, mert pontosan két hónapja indultam el - de kicsit szomorkás a hangulatom máma, pont leszarom, úgyhogy nincs. Ha írtam volna, úgyis csak valami olyasmit írtam volna, hogy

"Jelen hét sok szempontból nem tetszetős. Egyáltalán nem akartam írni, mert sírva vigadni nem állt szándékomban, vígva siradni meg még úgyse. Mindenki boldog, csomagol, ünnepli a jászolt meg a három királyokat, csak én nyeltem nagyot a karácsonyi hullámból, nekem ment sós víz a zorromba, aztán most nézhetek, hogy a tarkómig fáj az agyam, és nincs, ami tisztítsa.
Okok formájában kénytelen vagyok hát rátok borítani a lelki szemetemet, ami köszönhetően annak, hogy napfény járja át a szívem újra, meglehetősen rohad. Kéretik szelektívként kezelni, és azt feldolgozni belőle, amihez kedv van. Az okozati összefüggéseket a hulladéklerakón belül megvitatni az éjjeli őrrel, kommentelés ezúttal nem lesz. Ez egy kinyilatkoztatás, kész-pont.
Tehát: most nem érzem jól magamat, ne irigyelj. Hiányzik a karácsony, hiányzik mindenki. Ez a hét egy szar. 90-95%, hogy elveszett a csomagom, amit anyu négy hete adott fel. 10-14 munkanapot mondtak.
Az az Orca ruha volt a kedvencem. Nagy terveim voltak vele. Az csak egy dolog, hogy a biztosítás fizeti-e: indulhat a szopókörút, számlákkal leigazolni, hogy mi volt benne, természetesen mi magyarázkodhatunk majd gyönyörű szépen, amikor ők veszítették el. Jön majd a "nálunk még megvolt". Nem mondom, hogy az anyagi része nem aggaszt, mert nem volt egy olcsó mulatság.
Sokkal inkább, hogy nem lesz Cairnsben ruhám. Ebbe most nem is szeretnék inkább belegondolni. De előbb-utóbb muszáj lesz, mert nem fogok tudni bemenni a vízbe. Másrészt az idei terveimnek/csúcsaimnak annyi. Persze ez két sebből is vérzik, tiszta stigma: az átkozott megfázás sincs segítségemre.
Aztán: a csomagban lévő szülinapi ajándékomnak annyi, de ha úgy nézzük, akkor a karácsonyinak is.
Na mi van még, te optimista, pozitivista senkiházi?
Sergio-n kívül utálom az összes olaszt. Megőrülök a karattyolásuktól, és már egyáltalán nem jófejek. Mivel egyik szarabbul beszél angolul, mint a másik, basznak rá angolul beszélni, amikor én is ott vagyok. És megmondom őszintén, ez nagyon zavar. Nem azért jöttem ide, hogy ezt a fos éneklést hallgassam, hanem hogy nyelvet tanuljak, méghozzá angol nyelvet.
Mihamarabb fel akarok menni Cairnsbe. Elegem van Sydney-ből. Ron január 11-ig nem jön edzeni, mindenki a családjával van meg elutazik. Még suli sem lesz egy darabig. Igaz is, minek örülnék a sulinak, a jófej osztálytársaim mind elmentek. Sőt, hogy teljes legyen a kör, a jófej Todot egy halálbéna csaj helyettesíti.
És ami a legborzasztóbb: olyan hideg van néha, hogy zoknit kell vennem. Még jobban meg ne fázzak, meg ilyenek. Tiszta vicc. Holnap tesztet írunk, nincs kedvem tanulni. Sőt, nincs kedvem tanulni az úszós online vizsgáimra se. Valahonnan energiát kellene merítenem, de edzés nélkül nem megy. Edzeni meg nem tudok, mert beteg vagyok. Ördögi kör.
Most is mit hallok? - PRONTO.
Majdnem leírtam, hogy "PRONTO a kurva anyád", de aztán szerencsére meggondoltam magamat.
Befejeztem."

de arra meg kinek van szüksége, hogy télvíz és a szeretet ünnepének idején őrült rohangálás és latyakgolyózás és stressz helyett ilyeneket olvasgasson. Olvasói mivoltotokért való hálám jeléül tehát nem trachtállak benneteket ilyenekkel, viszont szerencsétlenség a szerencsében, hogy mivel írás nincs, így képek sincsenek. Karácsony után majd biztos lesz minden, épp csak olvasó nem.

De hogy bizonyítsam, igenis képes vagyok magamat a saját hajamnál fogva kihúzni a lelki posványból, mint Münchausen báró a mocsárból, csak annyit mondanék, hogy Robert Earl Keene a király, és hogy

"Halleluja, everybody say cheese!"

A legszélesebb mosoly mindenkinek! :)

MOST NAGYON-NAGYON HIÁNYOZTOK.