Hiába vártam a felmentősereget/erősítést, a csomag az Orca Equip Lite-ommal csak nem érkezett meg. Menetrenden viszont nem változtatunk. Azt tudtam, hogy uszony nélkül, azt nem tudtam, hogy ruha nélkül fogom teljesíteni életem első vízalatti 100 méterét.
Vérszemet kaptam, igazán könnyed úszás volt. Azt hiszem, idén nem ez volt a leghosszabb: három hét van még hátra az évből...
No warm-up, legalábbis ami a vizet illeti. Némi lung-stretching, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. Nem tudom, hogy mire számítsak, egyedül Ron tudja, hogy hosszúra készülök. Jelzem neki, hogy 75 pluszos lesz. Elég sokan vagyunk ma, nagy a "közönség", de ez csak utólag tudatosul.
Packing, de nem túlfeszítve a húrokat. Hosszú siklás, lábat ellazít. Általában itt rontom el: nem figyelek, és feszítem a combomat. De nem ez alkalommal. Két teljes tempó, fordulok.
Az új Speedo szemüvegem tökéletes, eszembe jut, még nem is úsztam benne... Ron nyaksúlya 3 és fél kilos, pont itt tartok igényügyileg.
30-40 között szokott nehézre fordulni a dolog, onnan jön a szenvedés. 50-es forduló, és még semmi? Haladok a 75 felé. Eddig minden hossz kijött a két tempóra. Nyugodt, hosszú siklások, próbálom élvezni és megélni minden méterét. Jól érzem magamat. A tempók erősek, a húzás, tolás és lábtempó is. A siklás lazulás. Tökéletes a ritmus. 75-ös forduló.
Mi lesz ebből, gyerek? Ron bizonyára fölöttem, olyan nagy baj nem lehet. De miért lenne baj? Hisz' jól érzed magadat, nem? Ajjaj, ez ugye nem 'az' a jóérzés, ami a nagy ájulást előzi meg? Csak nem...
Elhagyom a 84-et, eddigi legjobbomat. Végigmegyünk? Jó, menjünk, de maradj inkább végig laza, és ne gyorsíts a tempón. Lassan járj, tovább érsz.
100 méter, 8 tempó.
Feljövök. Semmi gond, kristálytiszta minden, mosolyogva adom le a surface protocolt. Mindenki tapsol, mosolyog, a hátamat veregeti és high five-ra tartja a kezét.
Well done. Pretty amazing!
Megvan. Mosolygok, örülök, de jellemző módon két másik gondolat kerít hatalmába:
1) meg kellett volna fordulni, és akkor legközelebb nem lenne pszichikai gát,
2) mire számítsak ruhában?
Na kezdődhet az edzés.
ehhez is gratulálok!
VálaszTörléspláne azért, mert amilyennek leírtad, az egész egy nagyon kiegyensúlyozott, tökéletes önkontroll mellett elkövetett élménynek tűnik :)
...és ez maximálisan illeszkedik a korábban meggyónt balanszos, pozitív életképbe!
úgy tűnik megérkeztél eccsém! :))
Úgy érzem, most kezdődött csak el a játék. Ez az úszás nagyon sok mindenre rádöbbentett. Elszálltam tervügyileg. Legalábbis DNF-ügyileg.
VálaszTörlésMásnap (tegnap) ugye péntek volt, azaz DYF volt a soron. Monom távollétében bi-finnel vágtam neki, szintén ruha nélkül. 108 méter lett a vége, de több sebből vérzett a produkció. Nehezen ment, bevertem a térdem, egyik fordulónál beakadt az egyik uszony stb. Kiszenvedtem. Utána viszont rá kellett jönnöm, hogy krallozni nem tudok. Na erről írok legközelebb.
Ez most olyan volt, mintha végig a medence mellől lélegzetvisszafojtva (persze csak szolidaritásból ;-) figyelhettük volna az első századat...sőt néha már a víz alatti kamerafelvételeket is látni véltem...csak így tovább!
VálaszTörlésAmíg te kint gyúrsz a hosszabb távra, addig a Kopaszi gáton én meg majd kidolgozok egy közérthető értékelő szisztémát...:-)