Reklámakciót nem fogadunk el

Márkahűség mint olyan létezik. Van a vegytisztán sznobista márkahűség, és van a tapasztalat alapú, józan paraszti márkahűség. No meg természetesen az átjárás a kettő között. Valaki leszarja, milyen a minőség és mit tud a termék, csak kurvára trendi legyen - valaki meg leszarja, mennyire trendi, csak tudjon eleget és legyen a minősége is megfelelő.

Van persze, hogy valami attól módfelett menő, mert nagyon tud és kiválóan teljesít minden fronton - ne adj isten tartós! -, de ez egyre kevésbé jellemző. Na én ezeket a dolgokat keresem, és baromira meg tud fogni ez-az. Lehet mondani, hogy na ja, persze, de ezekről a termékekről is csak eljut valahogy az információ a fogyasztóhoz, az inger, amiért megveszi, a csatorna, aminek hisz - tehát megvan a megfelelő marketingháttér. Még jó, hogy megvan, különben a piacon se lenne. Az út, az a nem mindegy!

Ez az egész felvezető egy öncélú kirohanás elveim ingatag várából, előremenekülés a megkérdőjelezhető részletek elől. Bármennyire is szeretném tagadni, bizonyos sznob vonalak nyilvánvalóan felfedezhetők a gondolatmenetemben. Vállalom, ide lőjetek. Sőt, kisdobos becsület szavamra: leszarom.

Belebuzultam néhány termékbe, rajtuk keresztül pedig márkáikba is, még szép. Vagy fordítva? Könnyen lehet, nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy még legszűkebb környezetem sem tud szinte semmit ezekről a márkákról, nem lehet hát azt mondani, hogy bármiféle sznob igényt elégítenék ki velük, vagy menőségi indexemet szándékozom feljebb tornázni.

Jaj, de kurvára underground, mennyire szembehelyezkedik a mainstreammel! Most ez megy, mi? Nem erről van szó. Ez a fajta szubkulturális vonal nem mozgat, mégis jó valamilyen formában különbözni a fősodortól. Innen már csak egy lépés, hogy ráhúzzuk ezt az egész ideológiát a sportágválasztásomra.

Szokták is. Néha úgy érzem, az emberek nem igazán akarják megérteni, miről is szól a freediving: néhány idióta, aki vízihullát játszik a medencében, meg tönkreteszi az agyát... Aki ezt látja, annak azt tudom mondani: pontosan. Ez is csak egy extrém sport, öcsém! Nem is kell merülnöd, ugorj egy bungee-t bepipázva a Szigeten, egyből ráérzel, miről beszélek. Aha. Ja.

Elnézést, de ma góg és magóg fia vagyok én, ráadásul jólesik. Ahogyan időnként a szóviccek is. Igen, és?

Egyébként nem akartam elkanyarodni, bizisten. És nincs szándékomban kitenni az "Ez itt a reklám helye" táblát sem. De fogyasztóként akkor is le fogok írni tényeket néhány termékről. Olyan termékekről, amelyeket a közelmúltban vásároltam, és amelyekkel közvetlenül az utazás előtt vagy az utazás során ismerkedem meg alaposabban.

Na de mire fel ez az egész? A válasz triviális. Egyelőre nem akarok teljesen kibújni a fogyasztói társadalom által rám aggatott jelmezből, és egy darabig tovább akarom játszani a reklámos pökhendi szerepét, aki megmondja, hogy az emberek mit gondoljanak. Azt hiszem, szép lassan vetkőzöm majd le. Az első lépés álljon meg annyiban, hogy immár őszintén, arról és azt mondok, amiről és amit én akarok. Nem jár érte pénz, cserébe szabad kezet kapok magamtól.

Remélem, mindenki jól benedvesedett, úgyhogy részemről abba is hagytam. Sajnálom, de egyelőre se fika, se piedesztál. Legyen elég a tudat, hogy lesz egy ilyen rovat is.

Maradok tisztelettel.

P.S. Ja, hogy se füle, se farka, én mégis leírtam, te meg elolvastad? Ez van. Szerintem egyébként még csak nem is logikus. De akkor is: anyád megfőzte, dolgozott vele, megeszed, fiam, addig fel nem állsz! Neked túl sok az időd, nekem meg olyan az írásom, amilyen az aznap. Elfogadjuk egymást, nincs basztatás. Így fog működni ez a dolog. Én akkor is írni fogok, ha senki nem olvassa, sőt, ha épp ahhoz van kedvem, még illusztráció sem lesz. Komolyan beszélek, láthatod.