Tervez, céloz

Nem is tudom, hol kezdjem. Nagyjából négy évvel ezelőtt fordult meg először a fejünkben, hogy milyen jópofa dolog lenne néhány évre kiszállni a világ körforgásából, és a létező legnomádabb körülmények közepette kipróbálni, a modern kor gyermekeiként képesek vagyunk-e még egyáltalán önfenntartó módon létezni és életben maradni. Beleéltük magunkat, elkezdtünk tervezgetni, és kinéztük magunknak a Csendes-óceán közepén található Tuamotu-szigetcsoportból Rangiroa szigetét. Hogy miért éppen Rangiroa? Olvasmányélmények miatt. Thor Heyerdahl járt arra a Kon Tikivel, és írt egy könyvet a térség gyöngyhalászainak életéről. Imádtam.



Aztán teltek-múltak a hónapok, és a tervezés helyét újra átvette a napi rutin. Vázolt elképzeléseinkre két reakció volt jellemző: hihetetlen - rajta; faszság - úgyse. Nem kellett megerősítés és nem érdekelt az eltántorítás sem. Aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy inkább lakásprojektbe fogtunk. Hiba volt.

Újabb két év telt el. Közben nem lettem fiatalabb, az utazás gondolata viszont folyamatosan motoszkált bennem. Kicsit átalakult persze: ekkor már inkább Új-Zéland csábított. Akkoriban nem volt munkám, és jobb híján a neten lógtam Új-Zélandra "szakadt" magyarok blogjait bújva.

Aztán jött a változás. Megváltozott az életvitelem, és nem volt többé kérdés, hogy tart-e itthon valami vagy valaki (a családom persze ide köt, ugyanakkor meg is értik, hogy mehetnékem van). Ekkor már csak a konkrét elhatározás hiányzott, és kicsit elbizonytalanodtam a célt illetően is.

Mégis elkezdtek összeállni a dolgok: minden abba az irányba mutatott, hogy valami készül. A freediving - a sport, az új ismerősök és impulzusok mind-mind Ausztrália felől küldték a jeleket. Fura volt a felismerés, hogy nekem egészen addig eszembe sem jutott. Pedig annyira kézenfekvő kiindulási alap: angol, tenger, napsütés, munkalehetőségek, civilizáció. A civilizáció is csak addig kell, amíg nem érzem biztonságban az angolomat, utána már nem lesz jelentősége, mehet a hovatovább.

Egyelőre tehát Ausztrália. Ausztráliai tartózkodásomat igyekeztem úgy megtervezni, hogy a tanulás-freediving-megélhetés háromszög optimális legyen. Amennyire sikerült kiderítenem, az úszásoktatás egy olyan lehetőség a magamfajta tanuló számára, ami viszonylag jól fizet és sokfelé adott rá a lehetőség. Alapjában véve abszolút nem derogálna felszolgálói/konyhai munka sem, de ha már egyszer lehúztam 12 évet az uszodában, hülye lennék első körben nem ezzel próbálkozni. Kell hozzá egy papír, ami a megfelelő úszás- és angoltudás birtokában egy hétvége és kb. 300 ausztrál dollárért (most kb. 60 000 HUF) hozzáférhető. Ha valakit ez bővebben érdekel, akkor http://www.austswim.com.au/.

Uszodába amúgy is fogok járni, hiszen a sydney-i freedivereknek vannak ún. night session-jeik - ami az esti uszodai edzés, csak nagyképűen. Mindenképpen akartam, hogy legyen freediver kontaktom már azelőtt, hogy megérkezem. Megnetturkászkodtam a témát, és sikerült kapcsolatba lépnem a http://www.sydneyfreedivers.com/-on keresztül Wayne Judge-dzsal, aki konkrétan a vezetőjük. Egy szerintem kb. 60 éves, eredetileg új-zélandi arc, aki már elég régóta Ausztráliában él, és a mindene a freediving meg a szigonyozás. Először csak e-maileket váltottunk, de már akkor is feltűnt, hogy kb. kétszer hosszabban válaszol az én amúgy sem rövid, kérdésekkel túlzsúfolt leveleimre. Mindenben segít, és azt hiszem, ennél csak az lesz nagyobb segítség, amivel majd kint vár. Kicsit más a mentalitása, mint amit megszokott az ember. No de róluk egyelőre ennyit. Ja, még annyi, hogy a fia (Ant) tartja az ausztrál statikus rekordot valami 7:20 körüli idővel, szóval nem szarral gurigáznak ők sem.

Rajta kívül van még két másik freediver a talonban: Tanguy Crusson (a Facebookról), aki freediving isntructor, és "Diving Dane" a fent említett honlap fórumáról. Illetve fent Cairnsben is lesznek majd, de nekik majd személyesen bemutat Wayne, ahogy ígérte.

Na és akkor térjünk rá a háromszög harmadik csúcsára: tanulás. Nehéz ügy, mert olcsó húsnak híg a leve, és sok az olcsó hús. Ennek a kiagyalásában azért már többen segítettek. Így jutottam el a http://www.studytime.hu/ oldalra, amin keresztül kértem egy időpontot személyes egyeztetésre. Csak ajánlani tudták őket, és joggal. Felkészültek és profik, de rugalmasak és lazák. Én is csak ajánlani tudom őket. Keressétek Kötél Edinát!

Elmondott mindent, amit tudni érdemes, de nem a vakítós hülyeségeket, amire számítottam. Ő is tudta, mit akarok, én is tudtam, mire vagyok kíváncsi, nem volt köntörfalazás egy percig sem. Nincs időrablás. Lényegre térés van, álláspontok közelítése és konkretizálás. Gyorsaság úgy, hogy ráadásul költözött az irodájuk, amikor én beléptem a képbe, ennek ellenére semmit nem vettem észre az egészből.

Szóval kitaláltam, hogy nekem Sydney és Cairns kell, lehetőleg egy iskolahálózaton belül. Így esett a választásunk a Navitasra (http://www.ace.edu.au/), azon belül is Sydney Bondi Junctionre és Cairnsre.

Folyt. köv.