Valami miatt nem tette ki ezt a bejegyzésemet a blogmotor, de így utólag visszaolvasva még viccesebb:
Cím: T mínusz 2
Kettőt alszom, aztán a viszontlátásra.
Jó fura. Mindennap be vagyok sózva, minden másnap maradnék. Utóbbit nehezebb megmagyarázni, ilyenkor egyszerűen talán csak jobban érzi az ember, hogy szeretik. A búcsúzkodás nem az én műfajom, próbálom elviccelni, meg, hogy úgyis jövök vissza. Meg, hogy Skype, meg blog, meg Facebook, meg telefon. Hehe. Brühühü. Hehe.
Azt a kurva laptopot leszámítva nagyjából minden összeállt: megérkezett, sikerült megvenni és elintézni. Értem ezalatt elsősorban az ausztrál vízumot, ami immár itt virít az útlevelemben, továbbá az Elios ruhámat, amit mintha rám öntöttek volna. Nem alig, hanem nagyon várom, hogy csobbanhassak benne. Időközben kiokosodtam Panasonic Lumix TZ10-ügyileg, a tokot is kipróbáltam, szuper kis cuccok. Van pótakksi is az alapos dokumentáláshoz, kérem. Az más kérdés, hogy ha és amennyiben a tisztelt Albacomp nem szedi össze magát - és két napon belül nem lesz kész a laptop -, nem nagyon fogom tudni közzétenni a készülő képeket. Two days left.
Mai projektem a "Hogyan férjen bele húsz kilóba az életünk?".
A második napomon Hongkongban elmondhatom, hogy a laptop nem készült el, de mégis, a táskába pedig belefértem ugyan, de nem a 20 kg-ba...
Kezdeném is ez utóbbival. Három és fél órányi alvást követően Ferihegy 2B-n találom magamat. Aztán a 2A-n, ugyanis onnan indul a gépem. Óriás tolongás.
Első csekkolási kísérlet 40 perc sorban állást követően: a megfontolásra sem érdemes ajánlat visszautasításának és a kezdeti álmosságot nyom nélkül eltörlő agyi flippereffektus beindulásának pillanatai. 28,6 kg. 95 ezer forint. Köszönöm, nem kérem. Pakolnék.
Második csekkolási kísérlet. 21,4 kg. 0 forint. Köszönöm, elviszem. A többit meg majd apukám. Vissza a kocsiba.
Búcsú. Nem, nem a céllövöldés-ringlispíles. Nem is a Mária-napi. Hanem a harmadik. Tudod, az a szomorú és nehéz. Az ezerszer visszanézős, az.
Na, hál' istennek még egy sor. A reggelinél kicsikét hosszabb. Telefonon jön a megnyugtató információ, hogy ha lekésem a gépet, az az én hibám, menjek és tolakodjak előre. Az egyszemélyes kordonos sorban? Aha. Oké. Persze. Egy pillanat. Csak, tudod, az a baj, hogy négy gép indul 7:05-kor. Akiket beelőznék, ők sem mozira várnak. Szerintem.
Amszterdam, Schiphol. Sipoly, az. Semmi gond. Wifi van, net nincs. Csuda egy világ.
Boeing 747. "A" Jumbo. Olyan, mint az Air Force One, csak szerintem Obamának több a lábtere. Hát igen, ezt tudja az economy class. Emberként szálltam fel, 11 órával később pedig amolyan macskakentaurként le, cirmos lábakon. De legalább megnéztem az Ironman 2-t meg Kornélunk Predators-át. Meg vagy tíz friss, ropogós Two and a half ment.
Hongkong.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése