Napirend utáni felszólalás: Elmélkedés a magyar nyelvről

Jajong, gyerekek... Busong! S persze ont monoton bút konokon s fájón!

Megkért, hogy miután átadtam szíves üdvözletét, tolmácsoljam gondolatait. Szerintem viszont egyszerű pszichológiai magyarázattal élve csupán E/3. fala mögé bújva szeretne a felé záporozó golyók elől menedéket találni. Szóval nem gondolta, hogy újfent közfelháborodás tárgyát képezi majd. Egyrészt örülne, ha a vélemények ide ömlelnének, nem pedig FB-kommentekbe és privát levelekbe, másrészt meg nehogy már!

Próbálom érthetően, remélem mindent megjegyeztem. Tehát.

Ahogyan azt korábban fejtegette, vannak magasabb és alacsonyabb rendű céljai.

A magasabb rendű célok az utazás ötletének megszületésétől kezdve változatlanok: a lehető legnagyobb fejlődés elérése mind az angol nyelv, mind a freediving területén.

Alacsonyabb rendű célok jönnek-mennek, feltűnnek s eltűnnek. Alacsonyabb rendű cél például, hogy mivel keres kint pénzt, ahogyan az is, hová szeretne ellátogatni innen, mit szeretne csinálni időközben. Volt már Pápua és Palau, Sea Shepherd és Borneó, most épp Vanuatu és Japán. Ahogy esik, úgy puffan.

A cél (és ezalatt a magasabb rendűeket érti) azonban szentesíti az eszközt. És ez csak egy blog. Egy eszköz. Se több, se kevesebb. Azért született, hogy ne felejtse el a részleteket. Az pedig, hogy angolra vált, miért vált angolra, és miért pont most vált angolra, számára igen fontos részletek.

Nincs szándékában senki szórakozását elrontani, ahogy kedvezni is kizárólag csak magának szeretne, nem másnak. Sajnálja, hogy ezt kell mondania, de a blog minőségének és megítélésének szem előtt tartása számára jelen pillanatban nem prioritás. Nem igazán érdekli, hogy mennyire tudja majd jól leírni, amit akar. Úgy nyilván soha nem fogja tudni, mint magyarul.

Bízik benne, hogy ez érthető. Nincs mit "elbaszni". Ez nem egy üzleti vállalkozás, és nem függ tőle az ég egy adta világon semmi. Illetve de. Hogy mennyi értelme lesz ennek az egésznek, azaz milyen szinten sajátítja el az angolt. Minden más másodlagos.

Ő nem él Londonban, a mindennapjainak nem része az angol. Sőt, azt kell mondja, a mindennapjainak sajnos semmilyen szinten sem része (most persze az, nem kötekedni). Amit az előtte álló időszakban elér vele, nagy valószínűséggel abból fog gazdálkodni élete hátralévő részében. Ez sem biztos persze, de nem is kizárt. Azt hiszi, anyanyelvét pedig ápolgatta már annyit, hogy egy kicsit levehesse róla a kezét...

Még egyszer: manapság nem olyan egyszerű külföldön tartózkodva szeparálni magadat az anyanyelvedtől. Skype, telefon, chat, Facebook mind olcsó mulatság. Mindig is az volt a kérdés, hogy át tudod-e állítani az agyadat. Ki tudod-e zárni az otthoni hatásokat. Az internet korában ez nem könnyű. Minél többet magyarázom egyébként, annál idegesítőbb. Akkor meg mi a fasznak magyarázkodom? Talán csak azért, mert úgy érzem, tartozom ennyivel. De ennyivel, és nem többel. És talán azért is, mert ha a blogot valamiféle iránymutatásnak szántam azoknak, akik rátalálnak, és pont Ausztráliába készülnek, akkor legalább fel tudjam hívni a szíves figyelmet erre az egyáltalán nem elhanyagolható szempontra. És igen, jól látod, ez rég nem csak és kizárólag a blogról szól.

Ez arról szól, mint minden az életben. Egy újabb kis adalék a felfogáshoz, hogy amit tudatosan teszel magadért, az szerves részeddé is válik. A környezethez való alkalmazkodás alatt nem azt kell érteni, hogy sodródj az árral, mert úgysem tehetsz ellene semmit. Ahogy azt sem, hogy feltétlenül ússz ellene. Magad választod meg az eszközeidet és eszméidet, és a nap végén te fogod nyugtázni magadban, hogy amit tettél vagy teszel, az a magasabb rendű céljaidat szolgálja-e. A munka, amit végzel, rajta van-e az úton, ami egy boldogabb, önmagával elégedettebb emberhez vezet vagy sem.

Miről beszélek már megint? Hogyan jutottunk el ide? És egyáltalán, miért ültettem le a szóvívőmet és ragadtam magamhoz a szót?

Csak.

Internet. Hogyan várjam el magamtól a jobb eredményeket egy olyan környezetben, ami nem éppen elősegíti őket? Egyszerűen. Nem sodródom az árral. Kiúszom a szélére, ha látom, nem arra visz, amerre szeretném. Most tudatosul bennem, hogy napi két órát chatelek vagy telefonálok. Magyarul. Tessék? Akkor minek vagyok itt? A lehetőség kényelmessé tesz, és közben észrevétlenül elveszted azokat az igazodási pontokat, amik mindennek az alapját jelentik.

Sajnos vagy sem, amikor elvesztem a fókuszt, hajlamos vagyok hagyni magamat befolyásolni a környezetem által. Ennek alátámasztására sok példát tudnék felhozni az életemből. Olyan példákat, amikről utólag mindig tudom: na ezt nem kellett volna, de tanultam belőle, és örülök, hogy túl vagyok rajta.

Ezt tette az internet is. Olyan lehetőségeket teremtett, amik idővel hasznosból kontraproduktívra fordultak egyszerűen azért, mert elvitték a fókuszt.

Jól látod, ha úgy látod, hogy megint csak ki akartam írni magamból valamit, ami nem feltétlenül neked szól. És itt kanyarodnék vissza a kiindulási ponthoz: a blog nekem szól. Te csak beleolvasol a naplómba, amíg nem vagyok otthon. Ilyen formán, kérlek szépen, ne legyenek elvárásaid az olvasottakkal kapcsolatban.

Köszönöm szépen.

Fáradtnak tűnök, mintha nem a régi volnék? Sebaj. Lesz ez még így se.



Igazad van, ha azt mondod, én kértem az encourage-ot/discourage-ot. Rosszul tettem. Ahogy azt is rosszul teszem, ha kommenteket várok egy blogba, amit magamnak írok.

Hát nem várok. Rád bízom.

Aki igazán jól ismer, az tudja, hogy amit már egy hónapja konzekvensen mondok vagy teszek, azt kell igazán komolyan venni. És nem mondtam, hogy nem lesz több magyar bejegyzés. Csak azt, hogy most angolra váltok. Ha hiányozni fog, majd írok. Ha nem, nem.

Túlbeszéltük volna?

Minden bizonnyal.

Áldásom rátok.

Let’s turn into English

Dear non-English speaking readers and non-English reading speakers,

decision has been made: I don’t spoil my English with my beautiful and smart Hungarian any more. Don’t think it’s easy for a creative copywriter who uses his mother language as basic tool in everyday life.

What I really want you to understand is not the text itself but the reason why I have to write it. I’ve left my beloved country to study English in an amazing environment where I can be surrounded by native speakers. But as I consider, my improvement is much slower than planned before. After four and a half months – at halftime of my Australian adventure – there are too much areas in my English I’m not happy with.

Although I could taste ozzy brothership while training with freediving buddies in Sydney, my language wasn't that happy with living with four Italian together... Ciao amici, I hope you know I'm saying. Esatto. Cairns has changed everything. Nowadays I'm totally surrounded with native speakers - nice Australian/Irish flatmates and ozzy freedivers, as well.

Navitas Cairns is the language school where I attend an English course, and it’s Navitas Bondi Junction in Sydney, where I previously did. Why do I tell this? Because of their slogan. I like slogans pretty much, you know. As creating slogans used to be one of the funniest parts of my daily routine, I’m quite critical with them.

Navitas – speak in English, think in English, dream in English

This is a good one, isn’t it? I don’t care if my English is said to be advanced or not – actually, it is. Nevertheless, forget levels. I speak in English more or less. Do I make loads of mistakes? Yes, I do.

What about thinking? When I’m not forced speaking (Skype/phone) or writing (blog/e-mails) in Hungarian, I usually think in English. I didn’t mention reading because I haven’t read a word in Hungarian since I left home – another good point against Facebook… Yeah, unfortunately I can’t get away from social network. Besides its benefits… Oh, let’s forget about Facebook, c’mon! I don’t visit Hungarian webpages at all, that’s for sure.

Because I have a dream. It's dreaming in English.

From my point of view, learning English in an English-speaking country used to be much more efficient. I suppose, e.g. 10 years ago without having used Internet I could have reached a higher level. Vulnerable opinion, I know. I could line up a beautiful bunch of advantages, too – click English speaking sites instead, fella… If you say that, the point of my idea is still hidden. I hope not.

Ok. Ben the goose has established the softest dictatorship you’ve ever seen, proving that – surprising or not – he’s ready to make a deal. So, if you want to be up-to-date even if you don’t speak (or understand) English, check the latest published pictures, mate. Every picture tells a story in the language you are thinking in. Fair enough? Deal.

In case of having no idea what the bloody hell I am writing about, use comments to ask your questions. However, it doesn’t make sense at all, as there won’t be any exceptions making the rule. I don’t want to discourage anybody. Never give up, try it again and again and again, and let’s see what happens.

Secondly – after defining my position –, I have to apologise for any inconvenience this changing makes. I know that most people regularly visit Ben the goose just because of Hungarian copies considered entertaining.

Bad news, guys. Keep your fingers crossed, so I might be fed up with English sooner than later. Anyway, do not bet that it’s something to happen.

Last but not least let's listen to on of the funniest online personalities ever:



Cheers mates,
the selfish bastard

P.S. No, unfortunately I’m not paid by Navitas for blogging this stuff (I wish I would). And no, I don’t use any kind of dictionary – I’m proud of my „slightly awkward” English and the simple language I use.

P.S.2 Adventurous posts and images coming soon

Now, let’s comment. English - welcome, Hungarian - not to be ignored…