Kösszép'

Legutóbb kicsit racionálisabb irányból közelítettem a szabadtüdős merülés felé, most sokkal inkább hangulatot, érzést akarok átadni. Mi az, ami megragad benne, ki az, akinek a teljesítménye, hozzáállása lenyűgöz, erőt ad, és kik azok, akiknek a segítsége nélkül nem úgy látnám ma ezt az egészet, ahogy? Először is a videó, ami a legelső szöget ütötte a fejembe (egy köszönet Daan Verhoevennek):

Aztán itt van ez a két faszi, akik annyira durván nyomják, hogy jelenleg valamennyi mélységi számot ők uralják: az osztrák Herbert Nitsch és az új-zélandi William Trubridge, mondhatni példaképeim. Szinte hihetetlen, amire ez a két ember képes. Will 95 méterre merül uszony nélkül, állandó súllyal (CNF - constant no fin), Herbert pedig 214 méterre a No limits (NLT - súllyal le, ballaszttal fel) kategóriában. Ő ebben 2011-re tervezi az 1000 lábas, azaz 305 méteres álomhatár áttörését. Herberté továbbá a változó súlyos világcsúcs (VWT - variable weight) 142 méterrel és a konstans súly uszonnyal (CWT - constant weight) kategória 124 méterrel, valamint a free immersion kategória (FIM - amikor kötélen húzza magát az ember) 120 méterrel. Emellett Herbert 9 perc feletti statikusra képes (STA - mozgás nélküli levegővisszatartás), míg Will 7 és fél perc körülire. Will medencében 210 méter felett úszik uszonnyal, és 170 felett uszony nélkül. Nem rossz, mi?

No de a sok szám után jöjjön a videó, amiből mindig sikerül erőt merítenem, ha gyenge szarnak érzem magamat az edzéshez (egy köszönet Willnek, aki azóta -95 méterre javította a CNF világcsúcsát):



Végül a videó, ami miatt Palaura igyekszem. Rendesen bele tudok feledkezni mind a hat részbe (egy köszönet Herbertnek):



És nem lenne teljes a sor, ha nem állna itt egy köszönetnyilvánítás Járay Szabolcsnak az alapokért, Horváth Balázsnak a levelezős instrukciókért és első versenyemen való safety-ségéért, Horváth Robinak az összes önzetlen jótanácsért, Gyurinak, Évinek, Tamásnak és Róbertnek pedig a felügyeletért és társaságért!